Ma már elfogadott tény, hogy a láz a szervezet egyfajta válaszreakciója az őt ért ingerekre, ami lehet bakteriális vagy vírusos fertőzés, pszichés stressz, vagy akár súlyosabb betegség is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a láz magassága önmagában általában nem használható a betegség súlyosságának a megítélésére. Tény azonban, hogy bizonyos jellegzetes lázminták súlyos háttérbetegségekre utalhatnak.
Nem kötelező a lázcsillapítás
A legújabb szakmai protokollok alapján a gyógyszeres lázcsillapítás rutinszerű alkalmazása jó közérzetű lázas betegeknél nem indokolt. Vagyis, a lázcsillapítás elsősorban abban az esetben indokolt, ha azt a beteg közérzete megköveteli, ha rosszul érzi magát. Ez alapján a lázcsillapítás megkezdésének a szükségessége nem konkrét, °C-ban kifejezhető értékhez kötött. A világszerte érvényben lévő irányelveket áttekintve lehet olyat is találni, ami szerint csak 39 °C fölött, sőt, olyat is, ami alapján csak 40,5 °C fölött lehet indokolt a lázcsillapítás.
A hazai protokoll, a nyugat-európai irányelvekkel összhangban, csak a magas, a szervezet számára megterhelő láz esetén ajánlja a lázcsillapítást. Ez alapján a szív- és tüdőbetegségben szenvedők megemelkedett testhőmérsékletének a kezelése fontos, mert náluk a tartósan magas láz veszélyt jelent. 37 °C fölött fokonként mintegy 10 %-kal nő a szervezet oxigénigénye; aminek a biztosítása a fennálló alapbetegségek miatt zavart szenvedhet.
Külön betegcsoportot jelentenek az újszülöttek és a csecsemők. A „Lázas gyermekek ellátásáról” szóló szakmai protokoll alapján a 3 hónaposnál fiatalabb csecsemők 38 °C-ot meghaladó, illetve a 3-6 hónapos csecsemők 39 °C-nál magasabb láza magas rizikójúnak tekintendő, annak ellátása orvosi feladat.