A korábban, 2016-ig Clostridium difficile-ként ismert Clostridioides difficile egy anaerob, spóraképző, Gram-pozitív, pálcika alakú baktérium. Megtalálható az emberek és állatok bélrendszerében, valamint a környezetben is – például a talajban vagy a vízben. A C. difficile oro-fekális úton, ún. székletszennyezéses fertőzéssel terjed. A fertőzés főként közvetlenül vagy közvetetten, fertőzött személyekkel vagy felületekkel való érintkezés révén történik [2].
Különösen nagy kihívást jelent, hogy a C. difficile spórái számos általánosan használt fertőtlenítő- és tisztítószerrel, valamint eljárással szemben ellenállóak. 2003 óta világszerte nőtt a C. difficile fertőzések (CDI-k) gyakorisága és súlyossága [1]. Becslések szerint évente több mint 150 000 eset fordul elő az EU/EEA területén, és akár 500 000 eset az Egyesült Államokban [4, 5].

