A szepszis világnapja, 2026. szeptember 13.

2020-ban világszerte megközelítőleg 50 millió szepszises esetet és 11 millió, szepszissel összefüggő halálesetet regisztráltak, ami az összes halálozás 20%-át jelenti [1]. A túlélők is komoly kihívásokkal szembesülnek, mivel sokan a szepszis hosszú távú következményeitől szenvednek [2]. Ezek közé tartozhatnak a kognitív károsodások, az ízületi és izomfájdalmak, szélsőséges esetekben pedig a súlyos keringési zavarok miatt szükségessé váló amputáció következtében a végtagvesztés is [2, 3].

A szepszis felismerése gyakran nehéz, mivel nincs egyetlen olyan specifikus tünet, amely egyértelműen jelezné ezt az állapotot. A lehetséges tünetek közé tartozik a zavartság, az erős fájdalom, a csökkent vizeletürítés, a súlyos légszomj, erőteljes általános rosszullét érzése, valamint a foltos vagy elszíneződött bőr [1, 2]. Emellett különbséget tehetünk primer és szekunder szepszis között. Míg primer szepszis esetén kezdetben nem azonosítható a fertőzés forrása (például érkatéterhez kapcsolódó kórokozó-bejutás következtében), addig a szekunder szepszist egy ismert, helyi fertőzés (például műtéti területi fertőzés) továbbterjedése jellemzi [4].

A szepszis azonban nemcsak a korábban kórházi kezelésben részesült betegeket érintheti. A szepszis kockázata egy elhanyagolt húgyúti fertőzésből is kialakulhat, illetve kiválthatja egy alsó légúti fertőzés is (például pneumococcus okozta fertőzés). A szepszis egyéni kockázata ezért csökkenthető az ajánlott védőoltások naprakész követésével [5].

A célzott inkontinenciakezelés szintén hozzájárul az inkontinenciával összefüggő húgyúti fertőzések megelőzéséhez.

További fontos szempont az egyszer használatos orvosi kesztyűk tudatos alkalmazása, amelyek szintén termékkínálatunk részét képezik. A kesztyűket azonban gyakran olyan helyzetekben is használják, amikor erre nincs szükség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2009-ben kiadott egy tájékoztatót a témában, amely egyértelműen meghatározza a kesztyűhasználat javallatait, például a vérrel vagy nyálkahártyákkal való érintkezés, illetve az érbe helyezhető eszközök/perifériás vénás katéterek (PVC) behelyezése vagy intravénás injekciók beadása során. Ugyanakkor olyan helyzeteket is felsorol, amikor a kesztyű használata nem indokolt, például védőoltások beadásakor vagy vércukorszintmérés során [7]. Az ésszerű kesztyűhasználat ezért a fenntarthatósághoz is hozzájárulhat.

A sebkezelés szintén kiemelt figyelmet igényel. A nem fertőzött seb és a fertőzött seb közötti átmenetet a mikrobiális terhelés növekedése idézi elő. A helyi sebfertőzés klasszikus jelei és tünetei közé tartozik a bőrpír, a helyi melegségérzet, a duzzanat, a fájdalom és a késleltetett sebgyógyulás. Szisztémás fertőzés akkor alakulhat ki, amikor a sebben jelen lévő mikroorganizmusok az ér- vagy nyirokrendszeren keresztül az egész szervezetben elterjednek, ami akár szepszishez is vezethet. A fertőzés kockázatának csökkentése és a sebgyógyulás elősegítése érdekében a standard higiéniai intézkedések, például a kézfertőtlenítés és az aszeptikus technikák alkalmazása, a kötszercsere, a terápiás tisztítás és a sebágy előkészítése során is elengedhetetlenek [8].

A következetes higiénia a hemodialízis területén is kiemelten fontos, különösen a centrális vénás dialíziskatéterrel (CVC) rendelkező betegek esetében, mivel ez közvetlen hozzáférést biztosít a véráramhoz, és növeli a katéterhez kapcsolódó véráramfertőzések kockázatát. Egy 2024-es tanulmány azonban kimutatta, hogy a multimodális stratégiák, például a surveillance, a képzés és a betegoktatás jelentősen csökkenthetik a dialízissel összefüggő fertőzések előfordulását [9].