Cikkünkben a vékonybélen (ileosztóma) és a húgyúti rendszeren (urosztóma) kialakított sztómákat részletezzük. Közös jellemzőjük, hogy ellátásuk fokozott figyelmet igényel a belőlük ürülő híg, maró hatású tartalom miatt.
Ileosztóma – sztóma a vékonybélen
A műtét során képzett sztóma általában a jobb alhasban helyezkedik el, a hasfal bőrétől 1,5-2 cm-re emelkedik ki. Az ileosztómák általában egynyílású, végleges (Brooke-sztóma), vagy kétnyílású, ideiglenes (kacs-sztóma) kialakításúak. Leggyakrabban a vastagbél egészének eltávolítása során, vagy különleges védelmet igénylő bélműtétek esetén végzik képzésüket. A műtét után a széklet folyékony, mennyisége napi több liter is lehet, mely néhány hét alatt besűrűsödik, így ezután kb. 500-700 ml lesz. A széklet tulajdonságai alapján igen agresszív, emésztőanyagokban gazdag, emiatt a bőrre kerülve néhány óra alatt súlyos bőrgyulladást, felmaródást okozhat.
A vékonybél sztómákat minden esetben csak nyitott (üríthető) zsákkal lehet ellátni. A zsák űrtartalmát praktikus az ürülő vékonybél tartalmának megfelelően kiválasztani, így a kezdeti időszakban a nagyobb kapacitású eszköz használata kedvezőbb.
Vizeletelvezető rendszeren kialakított sztóma
Ha a vesék által kiválasztott vizelet természetes úton történő kiürítése valamilyen okból akadályozott, a vizeletelvezető rendszeren kell sztómát készíteni. Számos műtéti megoldása miatt elhelyezkedése is változó.
Vizelet kiürítésének biztosítása:
- urosztóma (vesevezeték)
- nephrosztóma (vese)
- cystosztóma (húgyhólyag)
Urosztóma – sztóma a húgyúti rendszeren, mely a vizelet elvezetését biztosítja. A vesevezetékek közvetlen kiszájaztatása egy- vagy kétoldali lehet. A nyílás az alhas jobb vagy bal oldalán található a bőr szintjéből 1-2 cm-re kiemelve. Egy kirekesztett vékonybélkacs vagy vastagbélkacs segítségével is kialakítható a húgyúti sztóma, a bélszakasznak ebben az esetben nincs tartály funkciója, csak a praktikusabb sztóma kialakításában van jelentősége. A húgyúti sztómán keresztül az elfogyasztott folyadékmennyiségtől függően napi kb. 1,5 liter vizelet ürül.
Ileum-conduit-ról beszélünk, amikor a húgyvezetékeket egy kirekesztett vékonybélkacsba szájaztatják, s ezen kacs egyik végét ültetik ki a hasfalra.
Az Uretero-cutaneosztóma a húgyvezetékek bőrre történő kiszájaztatását jelenti. Hólyagcarcinoma, nőgyógyászati daganatok, húgyhólyag-hüvely sipoly, prosztata daganatok esetén alkalmazzák a leggyakrabban.
A két fenti sztómát speciális urosztómás zsákkal látjuk el.
Nephrosztóma: Az egyik, vagy mindkét vesemedence katéterrel, vagy drénnel történő közvetlen kivezetését jelenti. A páciens mobilizálhatósága érdekében a drénekre vizeletgyűjtő zsákot helyezünk, és nem sztómazsákkal látjuk el. Nephrosztómát általában a húgyvezeték(ek) elzáródása, a hólyagba történő vizeletelvezetés akadályoztatása esetén készítenek.
Cystosztóma esetén a hólyagban összegyűlt vizelet nem a húgycsövön keresztül, hanem a hólyagból képzett szájadékon át, vagy bőrön átvezetett katéteren keresztül ürül a külvilágba. A katéterre szintén vizeletgyűjtő zsákot helyezünk. Ezen beavatkozásra a húgycső-, hímvessző daganatai, sérülései, ill. prosztata daganatok esetén kerülhet sor.
Végezetül fontos megjegyezni, hogy mind az ileosztómánál, mind az urosztómánál fokozott figyelmet kell fordítani a sztóma körüli bőr védelmére a bőrszövődmények megelőzése szempontjából.
A következő cikkünkben a sztómával kapcsolatos műtét előtti tájékozódással és a helyes eszközválasztással fogunk foglalkozni.